Nem mondom, hogy nem volt sok szempontból szimpatikus a főszereplő, Flavia, de azért életszerűbb lett volna, ha egy kicsit idősebbnek írja meg Bradley, mert a stílusa, a tettei szerintem elég extrémek egy 11 éveshez képest (és mondom ezt egy ennyi idős lányka anyjaként). Így nem is igazán ajánlanám még ennek a korosztálynak olvasni, annyi utalás, szellemes de sokszor még felnőttként is nehezen követhető párbeszéd és számos bizarr jelenet van benne (nem véletlenül utal a borító az Addams Familyre). A krimi része jól felépített, de számomra azért nem közelíti meg Agatha Christie színvonalát, de ha hozzászoksz a kissé fura stílushoz, akkor már jól is olvasható és szórakoztató. A vége felé azért kicsit eluntam (rájöttem, hogy a kalandregénybe illő jelenetek nekem annyira nem jönnek be), de azért ha rajongója nem is lettem, szívesen olvasok még Flavia de Luce-ról  máskor is. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.