Visszanéztem, hogy mit írtam Albom másik általam olvasott könyvéről, és sokat hozzátenni nem tudok, erről a regényéről is nagyon hasonlóan gondolkodom. Igazából az a legfontosabb az ő esetében, hogy kezeljük helyén a dolgait, vagyis ne várjunk magas irodalmat, vagy szövevényes, elemi erővel magával ragadó történetet, mert ez igazából regényesített önsegítő irodalom. Coelhonál azért jobb, korrekt stílusban előadott okosságok, amelyek engem legalábbis nem vágnak földhöz az újszerűségükkel, de azért mégis megmozgatnak bennem valamit, elgondolkodtatnak egy kicsit. De valamiért mégis csak az az érzésem a végén, hogy a szerző csak a felszínt kapargatja, és igazi nagy olvasmányélményhez ráadásul túl didaktikus is. Néha azért nem rossz olvasni tőle, ha nincsenek túlzott elvárásaink, tudjuk, mire készüljünk, kikapcsolódásképpen egész kellemes olvasmány.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.