Adva van az egyik legjobb cím, amit valaha hallottam, megspékelve azzal, hogy egy dél-amerikai író könyve (ha olvastál már Marqueztől, tudod miről beszélek), azt hiszem, természetes, hogy el akartam olvasni már régen. Vékonyka kis kötet, de szerintem ez a legnagyobb varázslat, ilyen sok mindent elmondani alig 150 oldalon. Fontos és igaz dolgokat, egy öreg ember meg a dél amerikai indiánok bölcsességét, arról, hogy hogyan kellene együtt élni a természettel, az őserdővel, a vadállatokkal. Az már csak hab a tortán, hogy a főszereplő mennyire szimpatikus bácsika, és milyen bájos hobbija van. Az ilyen főhősök köré bátran fel lehet építeni bármit, még természetvédelmi kiáltványt is. Mert azért talán mégis az a legfontosabb ebben a regényben, ez már az ajánlásból is kiderül, de mégsem direkt vagy didaktikus egyáltalán, hanem az elejétől a végéig igazi irodalom. Még akkor is, ha én nagyon nem vagyok oda az ilyen "öreghalászos" történetekért, ez most végig lekötött, szórakoztatott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.