Ezt a regénykét még régebben szereztem be hirtelen felindulásból, aztán várnia kellett az idei várólista-csökkentésre, mert valahogy sosem támadt rá ingerenciám eddig. Igazándiból nem is tudom, miért vettem meg, hiszen sok újat nem ígér, egerekről hallottunk, olvastunk már eleget, elég ha csak Ruminire vagy Geronimo Stiltonra gondolunk. Olvasás után azt mondhatom, hogy Rumininál sokkal jobb (én azt meglehetősen untam), Geronimónál meg azért komolyabb, egy nem túl cifrán, de azért igényesen megírt rövidke kis kalandregény, semmi komoly, de azért hangulatos. Nekem nagyon tetszettek a jó ízléssel megírt leírások, szeretem ha a szerző minden apró részletet úgy ír le, hogy az ember szájában össze fut a nyál a fánkokról olvasva, vagy érzi a virágok illatát, ha a főhős egy parkban sétál. Igazi békebeli hangulata volt a regénybeli kisvárosnak, a főhős lakásának vagy a történetben fontos szerepet játszó szanatóriumnak. Én a rövid fejezeteket is nagyon kedvelem, tömör, velős, jól haladós kis könyvecske ez, és van ám neki folytatása is, de erről a két kötetről jelen pillanatban lebeszéltem magam, mert így is rengeteg könyv vár rám, hogy az új megjelenésekről (pl. M.C. Beaton hegyek) ne is beszéljek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.