Most, hogy olvastam a Flusht, gondoltam jó lenne erre a könyvre is gyorsan sort keríteni, hiszen itt is egy kutya áll a középpontban, és az ő szemén keresztül láthatjuk az emberek világát, csakúgy, mint Virginia Woolf könyvében. O'Hagan már  az első oldalakon finoman utal is a nagy elődre, hiszen kiderül, hogy Maf Virginia húgánál Vanessánál nevelkedik, mielőtt Amerikába kerülne, és Mrs. Woolf kutyájának, Pinkernek a nyakörvét viseli. Aztán jönnek sorra a hírességek, élők és holtak egyaránt, mert Maf nemcsak, sőt leginkább nem arról mesél, amit új gazdájával, a filmcsillag Marilyn Monroeval megél (pedig az sem kevés), hanem állandóan elmélkedik, idéz, rendkívül járatos irodalomban, filozófiában és a képzőművészetekben, persze leginkább a kutyás vonatkozásokban. De ebben a regényben egyébként minden állat beszél, a macskák ráadásul versben, és mindegyik rendkívül tájékozott a világ dolgait illetően. Szóval lehetne ez a könyv megint egy kis gyöngyszem, mert sok benne a báj és a líra, nagy szeretettel mutatja be a könyv másik főszereplőjét, Marilynt is esendőségében, magányában, életének utolsó időszakában. De nekem mégis egy árnyalatnyit túl tömény volt ez a sok információ, érdekesség és okosság, nem volt egy könnyű olvasmány sok helyütt, sokszor inkább esszének tűnt, mint regénynek. De azért mégis ajánlom tiszta szívvel azoknak, akik nem riadnak vissza egy kis nehézségtől, akik kedvelik  a kutyákat, Marilyn Monroet, vagy a hatvanas évek elejének Amerikáját.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.