A múltkor a könyvtárban pont akkor hozta valaki vissza Erlend Loe két könyvét, amikor ott voltam, úgyhogy gyorsan felmartam őket, mert régen hajtottam már a szerző műveit. Eddig két könyvet olvastam tőle, a Naiv. Szupert, ami határozottan tetszett, és a Dopplert, ami meg nem annyira, de összességében kíváncsi voltam még a többire is, mert volt valami vonzó a pasi stílusában. 

Először az Elfújta a nőt olvastam el. Nagyon tetszett a sztori, kicsit eszembe jutott a Ráadásnap is, hiszen itt is két fiatal kapcsolatáról van szó. Számomra hangulatilag sokban hasonlított a két könyv, még ha Loe stílusa puritánabb, kevésbé lírai is mint  Voloé. Ennek ellenére, vagy pont ezért, olyan nagy hatást azért nem tett rám a könyv, kellemes pár órát jelentett, semmi többet.

A másik  a Vegyesbolti csendes napok volt, amiről meg voltam győződve, hogy tényleg egy vegyesboltban játszódik, de aztán kiderült, hogy ez csak egy szójáték Garmisch Partenkirchen nevével, ahol a főhős a szabadságát tölti. Ez viszont meglepően jó volt, talán a legjobb Loe, amit olvastam. Egy teljesen abszurd történet, egy meglehetősen visszataszító főhőssel, de olyan jól koreografált, hogy le a kalappal.

Ahogy néztem, akkor maradt még Loe-tól a Doppler második része, ami annyira azért nem vonz, meg nincs is meg a könyvtárban, meg a Kurt-sorozat, amelynek viszont mindhárom kötete fellelhető a gyerekkönyvtárban, úgyhogy valamikor majd sorra kerül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.