Ez volt az első könyvem a szerzőtől, pedig már régóta izgatott, elsősorban mondjuk a Doppler, annak éreztem nagyon a vonzását, de felfedeztem ezt a könyvtárban az új könyvek között (mostanában mindig ott nyitok, de eddig nem sok sikerrel). A címe tetszett, hiszen határozottan naiv vagyok jómagam is, kellemesen kis formátumú volt (hiszen 200 könyvet készülök elolvasni idén, hehe), és a borító narancssárgáját is első látásra megkedveltem.

A főszereplő határozottan szimpatikus, és én is vágyom néha (még mindig) arra, hogy elvonuljak a világtól, a problémáktól, téli álmot aludjak, vagy csak elmélkedjek egy kicsi házban távol a civilizációtól. Na, nem ez történik a könyvben, csak én erre asszociáltam, meg persze a Zabhegyezőre, mert sok közös van a két könyvben, és ha ez nem is lett olyan mellbevágó élmény mint amaz egykoron, de határozottan a szívembe zártam a kötetet. És végre sikerült időrendben is olvasni, mert ez Loe első műve, úgyhogy most jöhet szépen sorban a többi is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.