Először is hadd dicsérjem meg a Magvetőt, mert a nemrég olvasott Nicole Krauss regényhez hasonlóan itt is remek a külalak: tökéletesen kézbeillő formátum, megfelelő betűméret, szépséges borító és igényes tipográfia teszi az olvasást igazi élménnyé.
Szégyen ide szégyen oda, én nem nagyon hallottam még a Fehér Béláról, de valahogy ez a regény rögtön megragadta a fantáziámat. Nem is bántam meg, hogy elolvastam, sőt a szerző további műveire is gerjedelmem támadt, hiszen olyan jó kis kellemes stílusban ír, megvan benne minden, amit szeretek: ízes nyelvezet, friss humor, érdekes szereplők, kalandos történet és egy csipetnyi mágikus realizmus. Meg hát persze ne feledkezzünk el a gasztronómiai vonatkozásokról sem, az ételek leírásai különösen kedvemre valók voltak. Nem mondom, hogy igazi kedvenc lett a könyv, néha azért el-elkalandoztak a gondolataim, és számomra egy kicsit kurtán furcsán lett vége a történetnek, de minden tekintetben élvezetes olvasmány volt.