Ez egy határozottan ígéretes regény volt, a témája is érdekelt, a fülszöveg meg A szél árnyékát emlegette, sokan voltak róla jó véleménnyel, tehát uccu neki. Nem mondom, hogy csalódtam, nem volt ez egy rossz könyv.A fülszöveg nem hazudott, tényleg sok hasonlóságot mutatott Zafón történetével, persze nekem, aki még egyik városban sem járt, nem csoda, ha Lisszabon utcái pont annyira egzotikusak mint Barcelona épületei, és persze a portugálok sem álhatnak messze vérmérsékletben a spanyoloktól, legalábbis innen Magyarországról nézve. Volt benne nyomozás, meg sok-sok könyv, különféle nyelvek és érdekes szereplők, sorsok, ez mind jó pont. Tetszett az alapötlet is, az újrakezdés, a hirtelen indíttatásból elkövetett utazás, a kaland. Viszont egy kicsit túl sok volt benne az önmarcangoló, önpusztító filozófia, gondolom a szerző nem tudta levetkőzni  a tudós hozzáállását az íráshoz, azt hiszem ez volt az, ami nekem kicsit elvett az élményből. A főszereplők sem álltak közel hozzám: Prado alakját és írásait egyáltalán nem tudtam megkedvelni, magamévá tenni, és Gregorius sem volt igazán az én emberem, de azért remélem, hogy a regény befejezetlensége valami pozitív jövőt rejt a számára, bár egyelőre el sem tudom képzelni, hogy milyet. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.