Elsőnek szeretném leszögezni, hogy nincs semmi bajom a fogyasztói társadalommal, jó találmány az, csak helyén kell kezelni. Meg embergyűlölő sem vagyok, sőt kifejezetten szociális lénynek érzem magam. Ilyen előzményekkel természetesen nem is volt várható, hogy igazándiból azonosulni tudjak a főhőssel, akinek pedig ez a két meghatározó jellemzője, hogy kivonul a erdőbe,  ezzel lázadva egyrészt a fenálló társadalmi rendszer, másrészt a számára egyre elviselhetetlenebb embertársai ellen. Teszi ezt úgy, hogy nem egy egyedülálló fiatalember, hanem egy többgyerekes családapa. Na, ezen a ponton lett számomra rettenetesen ellenszenves a szituáció, és ezt az érzésemet a szerző a végéig nem tudta feloldani.
Nagyon kíváncsi vagyok a második részre, mert állítólag ott kiderül Doppler útjának elhibázottsága, megmondom őszintén én ezt már itt is nagyon vártam. De hiába lehetett érezni, hogy azért nem teljesen pozitív a főhős szerepe a szerző szemében sem, számomra nem zárta le megnyugtató módon Loe a történetet. Ezért bármennyire is bírom a stílusát, bármennyire is jó kis jellemábrázolások, vicces szituációk jellemzik a regény, valahogy a mondanivaló miatt nem tudtam igazán magamévá tenni a könyvet.