Ez egy teljes mértékben ad hoc olvasás volt, ugyanis az történt, hogy elutaztunk anyuékhoz, az éppen olvasott könyvem meg itthon maradt, ez meg a rövidsége miatt pont belefért egy hétvégébe, úgyhogy ha ló nincs szamár is jó alapon elolvastam. Nem mondom, hogy rossz volt, még azt sem hogy különösebben nehéz olvasmány, de attól eltekintve, hogy Magris olykor csodaszép képeket tud elkövetni, valahogy nem ragadott meg a dolog. A főszereplő meglehetősen antipatikus, de ez nem lenne baj, mert ott van egy nehezen megragadható, mégis számomra meglehetősen vonzó téma, a világtól elvonuló, életidegen fickóról, kiváló helyszínekkel, és felvillanásszerűen megörökített érdekes szereplőkkel. Viszont úgy jártam ezzel is, mint a Gatsbyval, hogy szép volt, jó volt, de valahogy ez a hangulatpróza most nem volt elég.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.