Érdekes könyv ez, igazából nem hagyományos krimi, hiszen már az elején tudjuk ki a gyilkos, meg Maigret sincs benne, mégis engem nagyon megfogott ez a rendhagyó történet, csak úgy faltam az oldalakat.

Ami végig feszültségben tartott, az a gyilkos lélektana, hogy megtudjam miért és hogyan történtek a dolgok, és a legjobb motiváció, ami fenntartotta az érdeklődésemet, hogy nagyon kíváncsi voltam, mi sül ki ebből, mert ez az utolsó oldalig nem volt egyértelmű. Éppen ezért nem is éreztem lassúnak a regényt, szerintem a maga nemében tökéletes időzítéssel írta meg Simenon, a gyilkos szemszögéből figyelve a történéseket mindig volt valami új, valami izgalmas, valami elgondolkodtató.

Ez a borító tetszett eddig a legjobban a sorozatból, az egész koncepció nagyon eltalált, elegáns, ez a kalapos meg számomra egyszerűen gyönyörű. És bár kedvelem Maigret alakját, most nem volt hiányérzetem, hogy ő nem tűnt fel a könyv lapjain, jól szórakoztam így is, szépen megkomponált, kerek egész volt számomra ez a vékony kis kötet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.