Fejest ugrottam a molyos kihívásba (mint később kiderült idejekorán, mert csak április 1. utáni olvasások érnek), mert nagyon jó emlékeim voltak Molnár Ferencről, imádtam A Pál utcai fúkat és sokat kacagtam a Játék a kastélyban előadásán. Könyvtárunk kínálatából ezt a kisregényt választottam, hadd mutassa meg Molnár Ferenc, mit tudott még szépet s jót alkotni az előbb említetteken kívül. Szimpatikus volt a cím meg a fülszöveg, az alapötlet ígéretes, a megvalósítás mégis csak közepes, Agatha Christie/Mary Westmacott sokkal többet ki tudott volna ebből hozni. A szerző sokszor megcsillantotta pajkos humorát, ezzel nem is volt gond, de a romantikus és/vagy lélektani részek számomra eléggé vérszegények voltak. Egyszerűen nem tudtam magam megfelelőképpen beleélni magam a sztoriba, a szereplők sem voltak eléggé kidolgozottak szerintem. Az anya és az apa figurája nagyon tetszett, őket kevés eszközzel is profin jelenítette meg Molnár, de a fiatalabb szereplőkkel valahogy nem tudtam azonosulni. Mindenesetre a kihívás teljesítéséhez úgyis kell még olvasnom tőle, úgyhogy egyelőre nem adom fel, kíváncsi leszek mit tud még mutatni nekem Molnár Ferenc.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.