Amikor meghalt szegény Ranschburg professzor, felvetődött a molyon, hogy jó lenne tőle olvasni és emlékezni. Habár régebben biztosan találkoztam már egy-egy művével, nem igazán emlékeztem, hogy pontosan melyikkel is, ezért ezt a gyűjteményes kötetet választottam, amit aztán szépen lassan, időről időre elővéve olvastam el. Olvasmányos stílusa mellett is egyben talán túl tömény lett volna, elszoktam már a szakkönyvektől, és annyi de annyi megrágni, átgondolni való információt közölt, hogy kellett egy kis idő a leülepedésükhöz.

Ranschburg Jenő fogalom volt, szinte médiasztár a maga nemében, és nagyon sokat tett azért, hogy sokan elgondolkodtak azon, hogyan is kell nevelni a gyerekeket. Ebben a könyvében is erről ír, na meg a párkapcsolatokról, a családról, csupa olyan dologról, ami mindannyiunkat érint. Habár sok pszichológiai művet olvastam már, így is voltak gondolatok, amelyek revelációként hatottak, sokszor pedig nagy-nagy szimpátiát váltott ki belőlem, amikor olyasmit olvastam, ami megerősített a saját elveim helyességében. Valahogy úgy állt a dolgokhoz ő is, ahogy én teszem, sok mindenben konzervatív, másban viszont meglepően liberális, jó volt olvasni, és jó lenne újra nézni a Családi kört is, az volt ám csak a zseniális tévé műsor, még gyerekként is élveztem minden percét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.