És elérkeztünk az utolsó héthez, számomra olyan gyorsan elrepültek ezek a hetek, mielőtt belevágtam, sokkal hosszabbnak gondoltam, most meg úgy tűnik, mintha most írtam volna az első bejegyzést. 

Az utolsó hét témája az eddigi egyik leghálásabb, gondolom mindenki órákat tudna regélni az olvasási szokásairól. Az a tipikus könyvmoly vagyok, aki nem tud meglenni egy napot sem könyv nélkül, úgyhogy a reggelem úgy indul, hogy reggeli közben (ágyban reggelizem) már olvasok pár oldalt, aztán ez folytatódik a vécén, és a nap folyamán aztán bizonyos rendszerességgel elő kerül az adott könyv, mert egyszerre általában csak egyet olvasok. Sokan mondják, hogy csak úgy szeretnek olvasni, ha bele tudnak merülni a könyvbe jó hosszú ideig, én nem vagyok ez a típus, ha van egy kis szusszanásnyi időm, olvasok egy kicsit, aztán mehet tovább a nap. Elmosogatok, olvasok egy kicsit, bepakolom a mosógépet, olvasok egy kicsit, felteszem főni az ebédet, olvasok egy kicsit, megöntözöm a virágokat, olvasok egy kicsit, valahogy így megy ez nálam. Jó időben szívesen olvasok a teraszon, délután, ha már nem süt oda a nap, és nincs annyi dolgom, de napközben csak leülök pár percre a kanapéra, aztán folytatom a munkát, ahol abbahagytam. Akkor olvasok még hosszabban egyhuzamban, amikor a gyerekre várok, uszodában, lovardában, a kocsiban ülve a logopédus háza előtt, meg este az ágyban.

Műfajilag, hangulatilag azt hiszem hasonló könyveket olvasok télen-nyáron, egy kis szórakoztató, egy kis komoly, általában váltogatva, és persze rengeteg gyerekkönyvet, mert habár a gyerek maga is olvas már, azért az esti felolvasást nem hagytuk abba, és remélem meg is marad még sokáig mindannyiunk örömére.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.