A második heti téma engem még mindig a gyerekkoromba vezet vissza, ugyanis már zsenge ifjú koromban eljegyeztem magam a könyvtárral, és máig izgalommal látogatom a kultúra e szentélyét. Amikor másodikos koromban falni kezdtem a könyveket, a szekszárdi gyermekkönyvtár friss, ropogós új épületben, az akkori viszonyok között nagyon modern, világos, színes, tágas környezetben várta az olvasni vágyó apróságokat. Engem rögtön elragadott a nagy választék, a Brumi könyvekre, és sok-sok pöttyösre emlékszem leginkább, a Színház a kisvárosban című kötetnek még a helyét a polcon is látom magam előtt. Az iskolai könyvtár nem volt annyira nagy hatással rám, bosszankodva kérdeztem anyut, amikor az iskolai könyvtáros néni kiszúrta egy darab Már tudok olvasni kötettel a szememet, amit persze két nap alatt elolvastam, hogy akkor ugyan most mit olvassak.

Nem mintha nem lett volna tele nálunk minden könyvvel, anyu tanítónőként szívesen vásárolta a gyerekkönyveket nekünk, apu irodalomtanárként főleg a kortárs magyar szerzők köteteit gyűjtötte, a mamáéknál meg ott sorakoztak a klasszikusok, volt nyár amikor szinte csak Jókait olvastam, sorra vettem le őket a polcról. Azért arra is emlékszem, hogy amikor éppen Rejtő-mániám dühöngött, a szomszéd Barna bácsi is hozzásegített egy-két kötethez. Rá akart beszélni a Quo vadisra is, de én csak Rejtőt voltam hajlandó elfogadni.

Gimis-egyetemista koromban, aztán egyre inkább rámjött a birtoklás vágya is, Agatha Christie gyűjteményemet pl. nagy részt akkor szereztem. De azidőtájt kezdtem el gyerekkönyveket is vásárolni, még nem volt gyerekem, de a meséknek nem tudtam ellenállni.

Mára szerintem viszonylag egészséges egyensúly alakult ki nálam a könyvtár és a könyvvásárlás terén: Agatha Christie-től továbbra is mindent megveszek, Szabó Magdát is gyűjtöm, ezenkívül nagyrészt még a krimisorozatoknak nem tudok ellenállni, és persze gyerekkönyv is jöhet mindig. Gyerekkönyvtárba és a felnőttbe egyaránt járok, és igyekszem nem mindig egy halom könyvvel hazajönni, hogy az itthoniakra is jusson idő. Persze ezt nehéz betartani, amikor olyan hívogatóan integetnek a könyvek a polcokról.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.