Nagyon régóta vadászom ezt a könyvet, azóta, hogy Meg Ryan beszélt róla  A szerelem hálójában című romantikus vígjátékban. Meg ebben a filmben egy szimpatikus gyerekkönyvesbolt tulajdonost játszik, és úgy nyilatkozik Streatfeild munkásságáról, hogy egy vérbeli lányregény-rajongónak (mint jómagam is) rögtön megindul a nyálelválasztása. A kilencvenes évek végén sajnos égen földön nem lehetett megtalálni a kötetet, egyszer évekkel később sikerült ugyan rábukkanni a neten, de addig gondolkodtam, hogy megvegyem- ne vegyem (éppen nem voltam valami fényes anyagi helyzetben), hogy végül az utolsó példány is elfogyott. A véletlen aztán kedves molytársam, bozs, jóvoltából ismét elém sodorta a könyvet, úgyhogy hosszú évek várakozása után végre sikerült elolvasni.

Gyorsan olvasható könyvecske, még azt sem mondanám, hogy unalmas, de mindenesetre a várakozásaimat nem teljesítette be. Helyes nagyon az alapötlet, bájos a miliő, mindig is szerettem a harmincas évek Angliáját, az ódon házakat, az olyan szituációkat, amikor különböző emberek egyszer csak egy fedél alatt találják magukat. Az iskolai történeteket is szeretem, érdekesek voltak a szereplők is, mégis valami hiányzott ahhoz, hogy azt mondhassam, igazi klasszikust olvastam, aminek minden lányszoba polcán ott a helye (mert Megnek a filmben ez volt a véleménye). Ezért a kudarcért pedig nem tudok mást okolni, mint a szerző stílusát. Mert mennyire szájbarágósan didaktikus már egy ilyen utolsó mondat: "Kíváncsi lennék, ha egy gyereknek választania kellene közülünk, melyikünk bőrébe bújna legszívesebben? -kérdezte Petrova."És ez csak a jéghegy csúcsa, egymás után sorakoznak a suta, rosszul fogalmazott mondatok, számomra annyira volt a szövegnek hangulata, mintha egy szinopszist olvastam volna. Nem volt rossz a történet, de teljesen agyonütötte ez a színtelen írásmód. 

Persze a magyar kiadás külleme sem segített abban, hogy jobban beleéljem magam, azt gondolom egy klasszikus lányregényhez kemény fedél, barnított lapok, nosztalgikus tipográfia, és (bár nem tudom az eredeti könyvben volt-e ilyesmi) finom ceruzarajzos illusztrációk illenek. Mondjuk az, hogy mennyire népszerű ez a könyv Angliában és a szerző díjai kicsit elgondolkodtattak, hogy hátha mégis bennem van a hiba, hogy nem ismerem fel a mű nagyságát, de sajnálom, ez most nem jött be.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.