Isten ne vegye bűnömül, de Sárbogárdi Jolán habszódiáját olvasva állandóan a drága Fejős Éva járt a fejemben. Persze Parti Nagy regénye megírásakor a  kilencvenes években még nem olvashatta Évike remekeit, de silány női irodalmat kifigurázó műve nyugodtan meríthetett volna az ő könyveiből is. Persze a nyelvi igénytelenség, a csöpögős sztori, a sematikus karakterek gondolom szinte minden női ponyvaíróra jellemzőek, Parti Nagynak tehát volt bőven kitől ellesni a műfajra jellemző paneleket.

Számomra kellemes kikapcsolódás volt ez a rövidke kis paródia, tele nyelvi játékkal, utalással. Ja, és számomra most derült ki, hogy Parti Nagy Szekszárdon született (pedig számon szoktam tartani az ilyesmit), plusz érdekes egybeesésként a hétvégén volt alkalmunk megnézni A Pecsenyehattyú és más mesék című kötetéből született gyerekelőadást a Vaskakas bábszínházban, amely olyan frenetikus élményt nyújtott, hogy ezentúl több okból is figyelnem kell a művészre.

A bejegyzés trackback címe:

https://jokonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr692879827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Esztivagyok 2011.05.08. 15:49:50

Én anno gimiben úgy csináltam, hogy elolvastam egy Júlia és egy Romána füzetet, és csak utána ezt. Leírhatatlan élmény volt. :)
(beadandót kellett belőle írnom, azért ez volt a sorrend)

meseanyu · http://jokonyvek.blog.hu 2011.05.10. 08:15:41

Nekem meg itt volt a nem túl régi Fejős élmény (Júliát meg Románát vagy húsz éve olvastam). :-) De valóban így a jó olvasni, ha van mihez hasonlítani.
süti beállítások módosítása