Nehéz volt beszerezni ezt a második kötetet, hónapokig csak nézegettem, hogy még mindig nincs bent a könyvtárban, gondoltam valaki biztos ül rajta, de aztán gyanús lett a dolog, és amikor rákérdeztem, hosszas kutatás után derült ki, hogy bizony a raktárban csücsül az általam oly régen várt folytatás. Amint hazahoztam, félre is tettem mindent, és befaltam szinte együltő helyemben, mert ha lehet egyáltalán fokozni, ez a rész talán még jobban tetszett, mint az előző.

Hiába lett Cilike nagylány, ugyanolyan szeleburdi, mint eddig, mulatságosabbnál mulatságosabb helyzetekbe keveredik, mondtam is a férjemnek, hogy nagyon kellemes olyan valakiről olvasni, aki még nálam is ügyetlenebb, szétszórtabb, pedig én se vagyok kismiska ilyen téren. Talán ezért is áll sokaknak olyan közel a szívéhez Cilike, csetlő-botló alakjában magunkra ismerünk, és talán magunkon nevetünk titkon, amikor Cilike "hátborzongató" kalandjait olvassuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.