A kötet hangulatát remekül megalapozta Lisa esküvője, és hát ugye Hannah történeteit elsősorban a hangulatért szeretem. Jólesik pár napra elmerülni a minnesotai kisváros világába, ahol a néhány gyilkosságtól eltekintve minden édeni, ahogy a hely neve is mondja (Lake Eden). Bár talán úgy tűnhet, hogy homokba dugom a fejem, de mint már többször írtam, nem szeretek szadista krimiket olvasni, egy bűnügyi történet legyen finoman életigenlő és elegáns, ahogy azt Agatha Christie-nél megszoktam. Ebből a szempontból Fluke tökéletesen követi a krimi királynőjének hagyományait, nincs itt semmi mocskos, véres részlet, csak egy bájos kisváros, ahol a kedves, hétköznapi emberek életét néha egy gyilkosság bolygatja meg.

A bűnügyi rész nem mindig az igazi, nem olyan bonyolult és kitalálhatatlan, mint Agatha Christie-nél, de most volt egy-két meglepetés, meglehetősen csavarosra sikeredett a rejtély. Sőt még Hannah magánéletében is történtek érdekes fodulatok, úgyhogy kíváncsian várom a következő részt, hogy vajon megállapodik-e végre a kalandor cukrásznő.

Sajnos viszont a stílus még mindig elég erőltetett, olyan párbeszédek vannak benne, hogy néha feláll a hátamon a szőr, és amennyire meg tudom ítélni, a fordítás is bevisz még egy-két találatot pluszban. Igazándiból ezt a ragyogó ötletet sokkal jobban is meg lehetett volna írni, de úgy látszik a szerzőnek a sok kötetnyi gyakorlás sem sokat csiszolt  a stílusán. No mindegy, nem lehet minden tökéletes, Fluke kellemes atmoszférát teremt, és tud sütni is, Hannah esetei pedig számomra továbbra is felhőtlen kikapcsolódást jelentenek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.