Lassan Gavalda rajongó leszek (ha nem vagyok már most is az:-), úgyhogy határozottan kellemes pár órát okozott ez a regénykéje is, mégis úgy érzem, nagyon sok a kihagyott ziccer, és ha  a szerző igazán nekidurálta volna magát, lehetett volna ebből akár egy új Zabhegyező is. 

Gavaldában kétségkívül megvan a potenciál, hogy igazán nagyot alkosson, nekem ezt az Együtt lehetnénkkel bizonyította is, ez viszont most megint kicsit középszerűre sikerült, mint a Kis kiruccanás. Voltak nagyon jó szívmelengető vagy éppen torokszorító részek, de összességében összecsapottnak tűnt az egész, a végébe például abszolút nem tudtam beleélni magam, nekem nagyon hamisan csengett, bármennyire is szeretem, ha egy történetnek jó a vége.

Most már csak a Vigaszág van vissza Gavalda eddigi műveiből, úgyhogy már látom magam, hogy eztán lesem majd a híreket, hogy mikor jelenik meg valami új tőle, és rögtön rohanok is a boltba megvenni. Hát így jártam én Gavaldával, tegyetek egy próbát ti is! :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.