El is felejtettem már, hogy Mikszáth milyen víg kedélyű mesélő, pedig sokat olvastam tőle annak idején, amikor még faltam a klasszikusokat. Megint a moly ajándékozott meg egy kellemes olvasmányélménnyel, megemlékeztünk ugyanis a Mikszáth születésnapjáról, természetesen oly módon, hogy olvastunk tőle. 

Sajnos nem volt itthon semmi a szerzőtől, könyvtárba meg nem jutottam volna el a születésnapig, így a mekre voltam utalva, s mivel nem szeretek képernyőről olvasni, valami rövidet kerestem. A novellagyűjtemény alcíme (Elbeszélések az ifjuságról) hozta meg igazán a kedvem hozzá, és nem kellett csalódnom, valóban kedvesen pezsgő, üdítően szórakoztató írásokkal volt dolgom. 

Az is újra bebizonyosodott, hogy feleslegesen viszolyognak oly sokan a klasszikusoktól, igenis vannak szerzők, akik abszolút nem porosak, unalmasak, nehezen érthetők, hanem könnyed, kellemes kikapcsolódást nyújthatnak, kenterbe verve bármelyik bestseller szerzőt. Mikszáth is közéjük tartozik, szóval azt ajánlom olvassunk tőle többet, és ne csak a születésnapja tájékán.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.