Ez megint egy kölcsönkönyv, nem hiszem, hogy magamtól Hera Lindhez nyúltam volna, vagy egyáltalán németül olvastam volna valamit is. Pedig szerettem régebben a szerzőt, és  mivel a műveit a Szupernő kivételével nem adták ki magyarul, egy időben Hera Lind-mániás barátnőmnek köszönhetően sokat olvastam tőle. Ezért kifejezett örömmel és várakozással vettem most kezembe ezt a kötetet.

Igazándiból nem tudom, hogy vajon ez Hera Lind egyik kevésbé sikerült kötete, vagy csak én nőttem ki ebből a műfajból, mert bár vitathatatlanul sokat rötyögtem rajta, összességében nem nagyon tudtam mit kezdeni a történettel. Még azt sem mondanám, hogy nem kötött le, mert kellően izgalmas, fordulatos volt, de valahogy végig egy falat éreztem köztem és a sztori között, és ezt sehogy sem tudtam áttörni, egyszerűen nem tudott igazán magával ragadni a történet.

Szóval, ha most kéne válaszolnom a múltkori kérdésre, hogy mi az, amit régen szerettem olvasni, de most már nem jön be, lehet, hogy kénytelen-kelletlen Hera Lindet kellene megneveznem, legalábbis ezen regénye alapján.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.