Eddig elég vegyes volt a véleményem Akunyinról: az Azazel nagyon tetszett, a Török csel viszont meglehetősen unalmasra sikeredett, úgyhogy nagyon kíváncsian vártam a harmadik részt. Azt kell mondjam, ez a rész a kettő között helyezkedik el, a Török cselnél azért lényegesen szórakoztatóbb, de számomra nem hozza az Azazel színvonalát. 

A témaválasztás nagyon jó, már Agatha Christie-nél is nagyon szerettem a közlekedési eszközökön, vonaton, hajón zajló történeteket, a luxus hajók is mindig vonzottak. De pont itt a probléma, hogy kezdem Akunyint a krimi királynőjével összehasonlítani, és ez nem kedvez a számára. Amikor kivettem ezt a könyvet a könyvtárból, pont beszéltük is a könyvtáros hölggyel, hogy nem érti ezt az "orosz Agatha Christie" szlogent, miért nem elég, ha Akunyin csak Akunyin. Persze gondolom ez mindig jó marketingfogás, egy krimiírót A.C.-hez hasonlítani, de kezdem úgy érezni, hogy Akunyintól mást kell várnom, ha igazán élvezni akarom a munkásságát. 

Nekem jelen esetben nem volt elég szövevényes a történet, a szereplők is kissé kidolgozatlanok voltak, összességében egy közepes krimit olvastam, ami azért nem tántorított el attól, hogy máskor is kézbe vegyem Akunyint.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.