Mivel esküvő-mániás vagyok, meglehetősen sokat vártam ettől a résztől, amit sajnos nagyon nem teljesített be. Azt hittem, hogy majd oldalakon keresztül olvashatok egy igazi békebeli esküvőről, a ruhákról, ételekről, a díszítésről, és kis szívet melengető, megmosolyogtató sztorikat az eseménnyel kapcsolatban.

Ehelyett ez a része a történetnek csak igen kevés helyett kapott a könyvben, Anne szerény körülmények között hipp-hopp férjhez ment, és elköltözött Glenbe. A hely számomra nem ér Avonlea közelébe, hidegebb-ridegebb, a lakói sem annyira szimpatikusak. Jim kapitány rokonszenves figura ugyan, és Miss Cornelia férfiellenes kirohanásain is jókat mulattam, Leslie alakja viszont egyáltalán nem tudott megragadni, de azért szurkoltam neki, hogy végre jóra forduljon az élete. 

Azt hiszem nem spoiler, hogy Montgomery megoldja végül a dolgokat, hiszen ezért szeretjük, méghozzá szerintem igen eredeti módon, ez a legjobb része a regénynek, és innen már pörögnek az események, de sajnos ez már csak az utolsó ötven oldal, ami azért kevéske egy ilyen terjedelmű (295 oldal) kötetnél.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.