2010.10.18. 11:08
Christopher Moore: Vérszívó démonok
Moore a szórakoztatás nagymestere, ezt el kell ismerni, de valahogy ez a könyve nekem kicsit inkább csalódás volt. A Biff óta úgy vagyok vele, hogy valamiért nagyon bejön nekem a szerző, aztán jött a Mocskos meló, és teljesen elvarázsolt. Nem nagyon olvasok vámpíros könyveket, de mivel tesóm, aki kifejezetten iszonyodik tőlük, megnyugtatott, hogy nincs mitől tartanom, és motivált az is, hogy hamarosan megjelenik a harmadik rész, addig meg le kéne nyomnom az első kettőt, így közepes lelkesedéssel ugyan, de nekiálltam. A Biff és a Mocskos meló azért tetszett elsősorban, mert nagyon eredetinek tartottam az alapötletet, valami ilyet vártam a vámpírok terén is, hogy talán Moore-nak sikerül teljesen új perspektívába állítani a vérszívók világát, de ez úgy érzem, nem sikerült neki. Ugyanazokat a kliséket kaptam, amik hiányos vámpírműveltségem ellenére bennem élnek ezen lényekről, ebből a szempontból számomra semmi újjal nem tudott a szerző előállni. Az is baj volt, hogy a két főszereplő nem volt valami szimpatikus, nem igazán tudtam azonosulni a helyzettel, az ő kapcsolatukkal, még az a rész tetszett a legjobban, amikor a kis málészájú főhős drasztikus lépésre szánja el magát a dominaként viselkedő vámpírlánnyal szemben. A Mocskos melóból ismert szereplők, Rivera és a Császár viszont ismét hozták a formájukat, kellemes meglepetés volt őket viszontlátni. Összességében kellemes szórakozás volt, és kíváncsi vagyok a folytatásokra is, de Moore-tól azért többet vártam. Ja, és néhol kifejezetten Vavyan Fable-s volt a humora, akit viszont nem bírok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
