Peter Mayle is az az író, akinek szívesen olvasom minden könyvét, nem is tudom, hogy előbb voltam Provence rajongó és úgy találtam Mayle-ra, vagy fordítva. Mindenesetre szívem csücske a  Mediterráneum, Provence, Toszkána, és mindig szívesen olvasok róluk útibeszámolót is, de Mayle gasztronómiai kalandregényeit  még inkább. Ehhez képest, ahogy elnézem, viszonylag régen olvastam tőle, a blogon még nem is volt szó róla. Pedig nagyon kellemes kikapcsolódást jelent minden alkalommal, gördülékenyen, jó stílusban ír, borokról, ételekről, gazdagokról, tipikusan olyan író, aki segít elfeledtetni a szürke valóságot. Nem igényel különösebb szellemi erőfeszítést, pusztán szórakoztat, jelen esetben lenyűgöző kulisszák közé helyezve egy meglehetősen átlagos krimit. Különösebben izgalmasnak nem mondható a történet, a szereplők kellemesen elborozgatnak, étteremről étteremre járva, a bűnügyi szál inkább csak töltelék a tájleírások, nyálmirigyeket beindító ételkülönlegességek és a pazar borok között. Ínyenceknek, napfényes nyugalomra vágyóknak kitűnő búfelejtő.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.