Frances Mayes Toszkánája és Peter Mayle Provance-a után, most felfedezhettem (szintén a könyvtár jóvoltából) Chris Stewart Andalúziáját is. Érdekes, hogy tényleg szeretem a témát, hogyan élnek  a szerencsések a világ napsütötte tájain, de mégsem jelentenek maradandó olvasmányélményt ezek a kötetek. Azt gondolom, eléggé egy kaptafára íródtak. Jelen kötet már a második (legközelebb majd megpróbálom elcsípni az elsőt) a sorozatban, úgyhogy lemaradtam  a birtok megvételéről meg az ezzel járó (gondolom) bajlódásról, ebben a könyvben a mindennapokról olvashattam, néha kisebb izgalmakkal, mérsékelten humoros fordulatokkal. És közben rájöttem arra, hogy mért is tartom túl könnyednek, már-már felszínesnek ezeket az olvasmányokat, olyan mintha egy magazint lapozgatnék, egymás után fűzött kis történetekkel, amelyek nem rosszak ugyan, de nem tudnak igazán mélyen lekötni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.