2009.08.02. 08:41
Stephenie Meyer: Alkonyat
Régóta kíváncsi voltam a könyvre (új Harry Pottert vártam tőle), és amikor nem sokat olvasó unokahúgom is lelkesedett érte, kölcsönkértem. Hát nem lett katarzis élmény, sem új Harry Potter, sőt egyáltalán nem értem, hogy tudott ez a nő ennyire silány stílussal, unalomig ismételt fordulatokkal, egysíkú, rettenetesen csöpögős szerelmi szállal, és kiszámítható, nem különösebben izgalmas sztorival milliókat elbűvölni. Bár a történet jellege miatt kíváncsi az ember a folytatásra, ha nagyon nincs mit olvasnom és kezembe kerül egy-két további kötet, talán elolvasom, de abszolút nem tartom egy nagy durranásnak. Sokan mondják, hogy kinőttem belőle, de szerintem nekem kamaszkoromban sem tetszett volna, az akkori pöttös könyvek (nagy kedvenceim) sokkal komplexebbek és igényesebbek voltak, hogy csak Szabó Magdát vagy Thury Zsuzsát említsem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.