Idén is volt gyerekkönyves zsűrizés, amint arról már a havi zárásaimból értesülhettetek, itt megnézhetitek, melyik könyvek jutottak a top10-be, itt pedig szavazhattok is a kedvencetekre. Most pedig egy kis összefoglalót hoztam azokról a kötetekről, amelyek nem jutottak a legjobbak közé, nekem mégis nagyon tetszettek, és fontosnak tartom őket.

Bosnyák Viktória A kacifánt nem elefánt  című kötete roppant fontos könyv, ha tehetném kötelezővé tenném minden óvodásnak, kisiskolásnak. Nagyon jó allegória a menekültválságra, az ország jelenlegi állapotára. Van itt gyűlölködés, árokásás, a tipikus sztereotípiák, félelmek, amelyek az idegenekhez ködődnek, de aztán van emberségesség is, meg jó válaszok, a mesében pozitív a végkifejlet. Megéri a gyerekekkel erről olvasni, beszélgetni, hiszen ők is hallják, tapasztalják, hogy mi zajlik, segít a megértésben, az események feldolgozásában, és meg lehet belőle tanulni azt is, hogy miként kellene egy ilyen helyzetben viselkedni. A szöveget Rippl Renáta kedves illusztrációi kísérik.

Az elsőkönyves Pernyész Dóra egy számomra majdnem tökéletes kötetet hozott létre a Habcsók hercegnővel. Szépen megírt, szépen illusztrált kedves karácsonyi történet. Sokszor egészen Szabó Magdás érzésem volt a mondanivalójától: az egész szépen felépített történetben, a főszereplő kislány fejlődésében, a mellékszereplők viselkedésében is több minden volt, ami az ő ifjúsági regényeire emlékeztetett, és ez jó. Azért vontam el egy picit, mert én úgy éreztem, hogy ez a kislány nem feltétlenül lusta vagy hanyag, hanem csak valamiért nehezebben megy neki az írás, olvasás, és úgy gondolom, ezt nem erőltetett gyakorlással és korholással lehet orvosolni sem szülői, sem tanítói részről. A könyvet a szerző illusztrálta.

Fodor Veronika könyvét Szimonidesz Kovács Hajnalka rajzai díszítik, aki egyik új kedvenc illusztrátorom. A Legendák a Pannónia gőzhajó fedélzetéről engem teljesen elvarázsolt: míves a szöveg, bájosan ódon képi világ, az a kellemes századeleji hangulat, amit annyira szeretek. A történetek végig lekötöttek, informatívak voltak a szómagyarázatok, és összeállt a végén kerek egésszé a mesefüzér. A tipográfiája is csillagos ötös, annyi lett volna még jó, ha kemény a borítója, megérdemelte volna. Érdemes lesz figyelni a szerzőre, ez  a nemrég megjelent könyve például nagyon érdekesnek ígérkezik. 

Szegedi Katalin nálam az illusztrátorok királynője, aki jó pár éve már azt is bizonyítja könyvről könyvre, hogy írni is olyan békebelien tud, mint ahogy rajzol. A Kocsonyakirályfi című kötetéhez lehet, hogy kell egy bizonyos fokú kajaorientáltság, hiszen a főzés, ételek, receptek állnak a középpontban, de mindenképpen kedves, hangulatos olvasmány. A történet lehetett volna egy kicsit koherensebb, de ezt a kis hiányosságot elfeledtette velem az a szegedikatalinos régimódi báj, amiért szeretjük az ő dolgait. 

Végül pedig a sok romantikus, kedves, bájos könyv után jöjjön egy igazi fiús, kalandos.  A Bence és a türkiz Nabu, Magyari Péter első kötete nagyon jó könyv arra, hogy a kisfiúkkal megszeretesse az olvasást, mert egy az egyben az ő világukat mutatja meg, szuperhősökkel, csótányokkal, hatalmi harcokkal. Nagyon vagány, vicces, de ugyanakkor van érzelem is rendesen, jól felépített, izgalmas és egyben empatikus történet. Nekem Lanczinger Mátyás képregényszerű illusztrációi  is nagyon bejöttek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.