Ezt nem hiszem el, hogy a tavalyi ilyen bejegyzésemből kell rájönnöm, hogy idén elfelejtettem időben kitenni az angyalkát, aki mutatja, hogy hány nap van karácsonyig... Mindegy, most pótoltam, és a tábla szerint még van 9 nap az ünnepig, úgyhogy hangolódhattok még, ha arra vágytok. Én már olvastam egy nagyon kedves könyvet, persze nem azok közül, amelyeket előre beterveztem, de ez nagyon jó volt így spontán is, és valószínű idén ez lesz az egyetlen igazán karácsonyias könyvem, több nem fér már bele az ünnepek előtt. 

A szóban forgó könyvet a Mikulás hozta Katinkának, és én galád módon megragadtam az alkalmat, hogy ő úgyis épp mást olvas, és röpke két nap alatt elolvastam a "Dash és Lily"-t, ezt a bájos kis kamaszregényt, amely New Yorkban játszódik karácsony idején. Szerintem, ha semmi többet nem írok az egészről, páran már lesznek, akik úgy fogják érezni, hogy szabályosan hívogatja őket ez a kötet, hiszen sokunknak ennyi elég az elvarázsolódáshoz. Persze sokszor kellett már csalódnunk, amikor jó alapanyagokból nem sikerült mégsem zseniálisat alkotni a szerzőnek, de Rachel Cohn és David Levithan nagyon szépen megugrották az akadályt. Irtó cuki kis történet volt ez, és nem azon a cukormázas, agyatlan módon, hanem nagyon intelligensen, egyedien. Szerethető szereplők tömkelege, intellektuális utalások, szinte lubickoltam ebben a közegben. Mindig rácsodálkozom, amikor a sok gagyi között, amit az ifjúságnak szánnak, feltűnik valami nagyon szórakoztató mégis igényes darab, és meg kell állapítanom, hogy ebben sokszor a kissé lenézett amerikaiak nagyon profik, mint ahogy azt most is bizonyították. Annyira beleszerettem ennek az egésznek a hangulatába a csodás helyszínekkel, Lily kiterjedt családjával, Dash édesen fura barátaival, hogy azt kívántam, bárcsak New Yorkba születtem volna egy ilyen összetartó középosztálybeli családba, mint Lily.

Aztán persze mindig rájövök, hogy nem a hely határozza meg az érzést, az érzés az benned van, és ha megragadod a lehetőségeket, bárhol lehet csodásan izgalmas és inspiráló az életed, nekem most itt Magyarországon (és most az idétlen, macsó politikát a karácsony szellemében nagyvonalúan felejtsük el), Győrben, a saját érdekes családommal és kedves barátaimmal, akikről szintén regényt lehetne írni. Szóval, ha ilyen emelkedett, bensőséges és igazán karácsonyias hangulatban szeretnétek leledzeni, mint amilyenben most én lebegek, akkor olvassátok Dash és Lily romantikus történetét, és hozzá hallgassátok ezt. 

2015-ös kiadás a Tilos az Á-tól, saját példány. A címlapképtől nem vagyok elájulva, nem csúnya, és próbálja hozni a hangulatot, de mégsem az igazi. Nagyon a külföldiek között sem találtam sokkal kifejezőbbet, pedig szerintem annyi minden volt a könyvben, kezdve a piros Moleskine notesszel, amiből remek címlapot lehetett volna kreálni. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.