Cilly-Schmitt Teichmann Lompos Kata című könyvét nagy várakozással vettem a kezembe, mert szeretem a verses meséket, a régimódi rajzokat, no meg a kissé szeleburdi kislányokat. Ezen alapfeltételek megléte alapján lehetne ez aranyos is, de  valahogy mégis inkább olyan kis bénácska volt. Sete-suta rímek, ómódi és megjegyzem elég gáz nevelési elvek (pl. Anyuka bájos mosollyal nyomja a gyerek fejét a hideg vízbe, amikor az nem rendesen mosakszik.). Emellett a didaktika is marhán sántít, mert a rosszcsontból az utolsó lapra hirtelen mintagyerek lesz, pusztán azért, mert álmában egy levesestál (???) a fejére olvassa bűneit. Ebben a témában sokkal jobb a Szutyoksári.

És akkor nézzük is Annie G. Schmidt könyvét, amelyet ugyan tavaly olvastam, de az utalás miatt most ide kívánkozik. A fentivel ellentétben nekem ez a kötet nagyon tetszett. Talán azért, mert én is a mai napig kiöntöm az abroszra az italomat, leeszem magam vagy felfröcskölöm esőben a sarat a nadrágomra, netán beleülök valamibe. A gyerekem se volt soha az az élére vasalt, miközben a barátnője folyton úgy nézett ki, mint akit skatulyából húztak ki. Ez volt, amikor bántott, de aztán rájöttem, hogy ez biztos a génekben van.;-) És ez nem azt jelenti, hogy szeretem a rendetlenséget vagy a koszt, de teljes szívemből együtt érzek a világ Szutyoksáriaival, akiknek nem mindig minden sikerül úgy, ahogy szeretnék, de alapvetően jót akarnak, és mint a végén kiderül, még akár hősök is lehetnek. Szóval itt sokkal bájosabban, kedvesebben dolgozza fel az írónő a rendetlen és/vagy ügyetlen kislány témáját, szeretettel, humorral, bölcsen. Nem csak Szutyoksáriknak ajánlom.

A végén pedig jöjjön egy lassan aktuális kötet, amit bár nagyon tetszett, mégsem tudom igazán hova tenni, mert az illusztrációk és az egész megjelenése azt sugallja, hogy óvodásoknak szánták, de a második történet nagyobbaknak, sőt inkább felnőtteknek való. Mindenesetre zseniális írások és csudaszép illusztrációk, csak az egész így kicsit félrevezető, mert mondjuk meglátja az ember a neten, és azt gondolja, milyen cuki kis mesekönyv, meg Lázár Ervin, az csak jó lehet, megrendelem az unokahúgomnak mondjuk karácsonyra, mert még témában is illik oda, aztán meg megjön a csomag, és csalódik az ember. Szerencsére ez csak kitalált sztori, mert még idejében kezembe került a könyvtárban, de akár meg is történhetett volna.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.