"Haladjunk már, haladjunk!"- felkiáltással az elmúlt időszakban lenyomtam egymás után három ifjúsági regényt David Walliamstól, hogy egyenesbe hozzam magam a várólista-csökkentős projektben, így most időarányosan jól állok, viszont nem tudom jót tett-e ez a nagy sietség Walliams megítélésének, mert a végére már úgy voltam vele, hogy sok nekem egy kicsit az abszurdból, vagy inkább a gusztustalanságból. Mert bár a szerző valóban egyedi könyveket ír a kiskamasz korosztálynak, fontos kérdéseket boncolgat, és erkölcsileg jó válaszokat fogalmaz meg, azért helyenként olyan szintig elmegy undorítóba, hogy nekem az általam utolsónak olvasott regényében, a Patkányburgerben már sok volt. A Gengszternagyi, ami először jelent meg tőle nálunk, még kellemesen meghökkentő volt, amolyan Roald Dahlos stílusban, engem már a borító, a cím és a fülszöveg is megvett kilóra, így aztán megvettem Walliamstól mindent, ami megjelent, és csak az utolsó kötethez mellékelt fényképes könyvjelzőnél jöttem rá, hogy hát hiszen én ezt a pasit ismerem, sokat láttam mindenféle BBC-s blődségekben, meg ugye a brit tehetségkutatóban is zsűritag.

Szóval a Gengszternagyi olvasása után egy évvel jöttek szépen sorban a többiek is, a Milliárdos fiú, a Büdöss úr és végül a Patkányburger. Lássuk, miket írtam róluk a Molyon:

"Abszurd, de nekem bejön, úgyhogy jöhet a többi Walliams is. Vicces, de ugyanakkor nagyon fontos témát vet fel, és a végén még szívhez szóló is. Emellett meg nagyon gördülékeny és fordulatos. Kezdő olvasóknak is kiváló, rá lehet kattanni szerintem."

"Szerintem is gyengébb mint a Gengszter nagyi, eléggé szájbarágós, de még mindig értéke a nekem ugyan kissé alpári, de a célcsoportnak biztos tetsző humorba csomagolt fontos téma. Jó az, ha vannak a piacon ilyen jellegű, jól olvasható, de azért egyedi stílusú könyvek, mert azzal együtt hozzák meg a kedvet a gyerekeknek az olvasáshoz, hogy fogékonnyá teszik őket a nem átlagosra, kicsit abszurdra, és ez hasznos szerintem az ízlésformálásban."

"Ez volt eddig a legjobb Walliams. Kicsit kevesebb gusztustalanság, de továbbra is sok lélek, emellett pörgős, izgalmas és persze vicces."

"Ez volt a legabszurdabb és egyben leggyengébb Walliams, de még így is nagyon olvastatta magát, a vége meg teljesen akciófilmes volt. Persze ebben is voltak fontos társadalmi kérdések, de inkább a gusztustalanság volt a fősodor."

Összességében azt mondom, érdemes Walliamsot adni a gyerekeink kezébe, de én elsősorban a Gengszternagyit és a Büdöss urat ajánlom, persze, ha a gyerek nagyon belejön, és követeli az újabb adagot, nem lesz semmi baja, ha engedjük neki a többit is. Azóta egyébként még egy kötete megjelent a szerzőnek, Köténycsel címmel, amely címével és borítójával arra enged következtetni, hogy focis témájú történet. Én ezt már nem fogom beszerezni, de valószínűleg azért elolvasom, mert a Walliamsok könnyen és gyorsan olvashatóak, és amint az előbbiek is bizonyítják, kincsekre is lelhetünk köztük.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.