Amikor megláttam a Téli mese című film bemutatóját, már tudtam, ez nekem való lesz, mert kedvenc korszakomban, a múlt század elején kezdődik, aztán meg valamiféle misztikumban folytatódik, a színészek jók, mi kell még a tökéletes moziélményhez? Aztán kiderült, hogy könyv is van, amit ilyenkor szeretek előbb olvasni, de azért valamiért idegenkedtem is tőle, a jó téma ellenére azt gondoltam valamiért, hogy gagyi lesz. És mekkorát tévedtem! Mert Helprin aztán nagyon nem gagyi, sőt! Rettenetesen szépen, líraian ír, ilyen természetleírásokat csak a legnagyobbaknál olvasni. A stílus tehát tökéletes volt, hangulatosan hömpölygő 600 oldal (10-es betűmérettel!), egy igazi nagyregény. A történet is szövevényes, szerteágazó, egy-egy epizód akár külön is megállná a helyét, és mennyi van belőle! Óda a télhez, New Yorkhoz, fantáziadús, vicces, izgalmas, és persze romantikus is, de szerencsére nem annyira, mint ahogy gondoltam. Nincs nyáladzás, csak gyönyörű, filozofikus sorok futnak a végtelen felé. És ez volt az egyetlen gond, hogy csak futnak és futnak, aztán meg nem nagyon lyukadnak ki sehová. Nem mintha nem lenne vége, meg lezárása a dolognak, de megint az a "rábízom az olvasóra, hogy gondoljon, amit akar"- hozzáállás, amit nagyon nem bírok. Így nem lett kedvenc, pedig nagyon afelé hajlottam sokáig. A filmtől vártam, hogy talán magyarázatot ad egy-két dologra, de bár összeszedettebb, logikusabb volt, viszont a könyvnek jó ha harminc százalékát adta csak vissza, meg persze volt, amit teljesen átírt, úgyhogy sokkal okosabb nem lettem. Nem volt rossz film, valószínűleg oda meg vissza lettem volna tőle, ha nincs  a regény, de az annyira magasra tette a lécet, hogy azt nagyon nehéz volt megugrani. Amit nagyon hiányoltam, mert a könyvben a kedvencem volt, a Coheeries- tó szerepelhetett volna a filmben is kicsit részletesebben, és talán akkor választ kaphattam volna arra is, hogy pontosan mi is volt a szerepe, jelentése ennek a mesebelien hangulatos helynek a történetben. Én egy kicsit későn olvastam, akkor igazán jó ez, amikor kint tombolnak a mínuszok, tehát aki szeretné, szerintem a következő télre tervezze be, mert a cím nem hazudik, ez tényleg egy igazi téli mese.

2014-es kiadás a Libritől, a városi könyvtárból kölcsönözve. Ahhoz képest, hogy filmes borító, egész visszafogott, de azért egy leheletnyit mégis túl hangsúlyos rajta a romantika ahhoz, hogy szívbaj nélkül leemeljem a polcról minden háttér információ nélkül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.