Nem vagyok egy nagy könyvvásárló, ahogy az már kiderülhetett, ebből a szempontból nem vehetem fel a versenyt a gyűjtőkkel, de azért engem is rá lehet csábítani olykor egy kis spontán vásárlásra. Így volt ez akkor is, amikor ezt a Fulghum kötetetet megvásároltam az Alexandra Cartaphilus akciójában. Fulghum sok évvel ezelőtti kötetei nagy kedvenceim voltak, aztán valahogy elsodródtam tőle, most mégis úgy éreztem, hogy talán hasznos lenne olvasni tőle valamit. Bár most sokkal jobban vagyok lelkileg (nyáron egyszerűen lehetetlen depressziózni), azért szeretem az olyan könyveket, amelyek egyszerű de nagyszerű módon világítanak rá az élet kis csodáira. Ezért szeretem Schäffer Erzsébetet, és ezért sorakoznak a polcomon Fulghum kötetei is. Kis adagokban olvastam, naponta egy fejezetet, mint valami füves könyvet. És nem csalódtam, jött az a "szép az élet, csak észre kell venni" érzés, amit vártam. Úgy látszik bármennyire is derűs és optimista léleknek vallom magam, engem erre mégis újra és újra figyelmeztetni kell. Szerencsére az akcióban még egy Fulghum kötetre szert tettem, úgyhogy egy ideig biztosítva lesz a napi adagom e téren.