Mindig rendes gyerek voltam, elolvastam szépen a kötelezőket, és a legtöbbje kifejezetten tetszett, a Kincskereső kis ködmöntől kezdve a Pál utcai fiúkon át az Egri csillagokig. A Tüskevár viszont kifogott rajtam, hihetetlenül untam, most újra olvasva pedig annyira nem rémlettek bizonyos részek, hogy talán végig sem olvastam annak idején. Néha azonban megéri még egy esélyt adni egyes könyveknek, így volt ez most is. F_andi kartársnő kihívása nyomán sorban olvasták a jeles molyok, és szinte egyöntetűen jó véleményük volt róla, persze ez nem jelent semmit, mert jártam már úgy könyvvel, hogy csak a Pi életét említsem, hogy mindenkinek tetszett, nekem meg rettenetes élmény volt, de azért kis rábeszélés után én is nekivágtam. És csodák csodájára nagyon kellemes olvasmánynak bizonyult, vicces, szívmelengető, tele remek figurákkal és lírai tájleírásokkal (lehet, hogy ezeket nem tudtam értékelni gyerekkoromban ? ;-). Mindenesetre ahogy a lassan tíz éves lányomat ismerem, nem adnám a kezébe kötelező olvasmányként, kicsit később azonban remélem neki is jó élményt jelent majd, én pedig a Téli berekkel folytatom majd valamikor.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.