Amióta az eszemet tudom, ott állt ez a könyv a családi könyvespolcon, de soha nem éreztem késztetést, hogy elolvassam. A tesóm nagy rajongója a szerzőnek, úgyhogy az ő vásárlásai nyomán az évek során tovább gyarapodott Llosa könyveinek száma a szüleim könyvtárában. Én eggyel próbálkoztam valamikor egyetemista koromban, már a címére sem emlékszem, nem is olvastam végig, mondhatni nem igazán bűvölt el az író.

Viszont amióta molyolok, sok olyasmire adom a fejem, amiket józan pillanataimban elkerülnék, így beneveztem a fenti könyvhöz kötődő kihívásba is. Igazándiból eddig fogalmam sem volt miről szól, és most, hogy kiderült, a katonaiskola témája vonzónak tűnt. Ottlik könyvéhez hasonlították, az Iskola a határon pedig tetszett annak idején, ha nem is sorolnám a legmeghatározóbb könyvélményeim közé.

Az elején rettenetesen untam a könyvet, ha nincs a kihívás, abba is hagyom, szörnyen nyomasztó, ugyanakkor vontatott volt, csak úgy a közepe táján kezdtek beindulni az események, onnantól viszont már kíváncsi voltam, mit lehet ebből az egészből kihozni. A stílus, a miliő végig idegesített, nagyon  nem az én világom volt az egész, a vége sem volt számomra annyira meglepő, hogy össze kellett volna kaparni a leesett államat. Ennek ellenére megértem, ha valaki rajong a regényért (sokan vannak így), mert különleges a szerkezete, megrázó a tartalma, de én inkább csak kipipáltam, mint egy kötelező feladatot, és azt hiszem a jövőben továbbra is kerülöm a szerzőt, mert ami nem megy, azt kár erőltetni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.