David Safier férfi létére csajos könyveket ír, humorban pedig a német nevettetés nagyasszonyainak, Hera Lind és Ildikó von Kürthy nyomdokain jár. Nem hoz szégyent műfajteremtő elődeire, ugyanis amit csinál, azt jól csinálja. Nekem legalábbis az eddig magyarul megjelent két könyve kellemes szórakozást jelentett.

Safier egyszerűen, szórakoztatóan ír, kicsit Moore-osan bizarr, meghökkentő témákat választ. Igazi strandkönyvek ezek a jobbik fajtából, úgy kapcsolnak ki, hogy közben nem kell agyhalott plázacicának érezned magad. Már kicsit bánom, hogy nem vettem meg nyáron a harmadik könyvét, amikor belebotlottam egy német könyvesboltban, de remélem ez is hamarosan jön magyarul. A téma mindenesetre érdekesnek ígérkezik, Safier ezúttal Shakespeare világába vezet el minket.

Amikor kicsit utánanéztem szerzőnek, azt is megtudtam, hogy ő írta az egyik kedvenc német vígjátéksorozatom, a Mein Leben und ich forgatókönyvét, és ez még jobban felbátorít, hogy figyelemmel kísérjem a munkásságát. A Jézus szeret engem-ből állítólag film is lesz, úgyhogy fogunk még hallani Safierről, az biztos.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.