Nem vagyok egy posztmodern rajongó, de ha Byatt több szempontból is nagyon kellemes regénye is ebbe a kategóriába tartózik, már nem is hangzik olyan ijesztőnek ez a megjelölés. Byatt ugyanis határozottan olvasmányosan ír, a cselekményt egyszerű megérteni, a szöveg egyáltalán nem olyan elvontan művészieskedő, amitől esetleg tartani lehetne.

A könyv vaskos ugyan, és tele van sok mindennel, ami fáraszthatja az olvasót, sokszor engem is untatott a rengeteg irodalmi értekezés, a korabeli versek, naplórészletek, de mégis annyira magával ragadott a hangulat, a történet romantikája, izgalmas rejtélyessége, hogy számomra a szinte letehetetlen kategóriát képviselte. Egyébként meg le a kalappal Byatt előtt, hogy összehozta ezt a sok háttéranyagot, megteremtve egy teljes világot a két fiktív költő köré, kapcsolatukat és az utánuk nyomozó két fiatal irodalmár történetét pedig olyan gyönyörű giccsmentes érzelmességgel írta meg, amit öröm olvasni egy magamfajta romantikus léleknek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.