Bírtam A parfümöt nagyon, ettől függetlenül (vagy pont ezért) nehezen barátkoztam meg a gondolattal, hogy Süskind gyerekkönyvet írt. Mert zseniális nagyszerűsége ellenére A parfüm minden, csak nem gyerekregény, és ugye az ember nehezen vonatkoztat el ettől. Aztán az Alexandra úgy leárazta a Sommer urat, hogy már a hülyének is megérte, úgyhogy a sors kegyéből mégsem hagytam ki ezt a kedves kis könyvecskét.

A bűbájos illusztrációk és a nagyon is gyerekkönyvnek való téma ellenére én mégis azt érzem, hogy ez inkább egy felnőtteknek való kötet, hiszen egy-két részletben, főleg a végében azért ott van az a fajta sötét vonulat, ami jellemző Süskindre. Ez persze nem baj, mert megvan ennek is a helye a könyvespolcomon, de azért a kilenc éves gyerekem kezébe nem fogom adni, nem is tudom, mit kezdene vele. Én viszont szívesen elnosztalgiázom, filózgatok fölötte, nézegetem, lapozgatom, úgyhogy jó vásárt csináltam végül is. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.