A Barátnők és ballépések volt az első könyvem Pymtől, még régen, amikor a Vidám könyvek sorozatot faltam, és egy halomnyi Wodehouse meg jó pár Durell között elbújva jelent meg akkoriban ez a kötet is. Máig jó emlékezetemben őrzöm, ezért amikor a molyon feltűnt a szerző, gondoltam jó lenne tőle olvasni újra. Közben nem bírtam magammal és eseményt is kreáltam rá, csak hogy ne a vakvilágba bele olvasgassak.:-)

Először a Meghalt a szép galamb került volna sorra, legalábbis ez érdekelt jobban, de a könyvtárban nem leltem, így kiegyeztem az Őszi kvartettel, amiről viszont olvasás közben kiderült,  hogy valószínű olvastam már szintén. Nem lennék meglepve most már, ha a harmadik magyarul megjelent Pym kötet olvasása közben rájönnék, hogy az is volt már a kezemben, hiszen a Barátnők és ballépések nálam aratott sikere után feltételezhetően annak idején kezdtem keresni a szerzőt.

Mindenesetre abszolút nem volt unalmas így sem a könyv, hogy a sztori számos részlete ismerősnek tűnt, pedig nem egy különösebben eseménydús alkotásról van szó, de én valahogy szeretem az ilyen dolgokat, amikor valami csak az életről szól, a mindennapokról. Nem kell nekem kaland, meg izgalom, csak egy-két jó figura, egy icipicit bizarr történet, és gördülékeny, halványan ironikus stílus, és máris egy kellemes olvasmányélmény van mögöttem. Pym nagyon jól ír, nagyon betalál nálam a stílusa, ezért sajnálom, hogy csak ilyen kevés műve jelent meg magyarul.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.