Jó lett a befejezés, megvolt minden, amit vártam, sőt több is, mert olyan csavarok jöttek a végén, hogy csak lestem. A kötet sodró lendületére, feszített tempójára mi sem jobb bizonyíték, hogy röpke két nap alatt végére értem a 400 oldalnak, pedig nem egy szellősen nyomtatott Gavaldáról van szó. Annyira izgatott már, hogy mi lesz a vége, hogy csak olvastam minden ráérő időmben, sőt a nem ráérőkben is (még szerencse, hogy a férjem pont külföldön volt, így senkit nem zavart különösebben, hogy szalad a lakás :-).

Már az eddigi kötetekben is nagyon vonzó volt a szerző bölcsessége, biztos erkölcsi érzéke, ezért reménykedtem nagyon benne, hogy minden világégés, és szenvedés után vár a szereplőkre a megváltás, az új kezdet, a megbocsátás. Emilie sorsával kapcsolatban voltam csak kicsit elégedetlen, de természetesen indokoltnak érzem ezt is, a realitással nem nagyon lehet szembemenni.

Összességében olyan izgalmas, élvezetes, hasznos olvasmány volt a sorozat, amit nem vártam volna egy ilyen témától. Talán szélesíteni kell a látókörömet, mert óhatatlanul elmegyek nagyon értékes dolgok mellett, ha nem vagyok nyitott. Többek között ezt is megtanultam a Csodaidők kapcsán.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.