Bár a Sátán kutyája az egyik kedvenc könyvem, és abszolút rokonszenvezem Sherlock Holmes figurájával, valahogy eddig nem jött el az idő, hogy igazán belevessem magam Arthur Conan Doyle történeteibe. Most azonban Andrew Lane meghozta hozzá a kedvem, annyira szimpatikus, kedves figurát sikerült megalkotnia az ifjú Sherlock személyében.

Igaziból zseniális ötlet (már várom, hogy valakinek eszébe jusson Miss Marple kislánykorát megírni, arra is vevő lennék), és a megvalósítás is nagyszerű. Ifjúsági kalandregénynek mondanám a műfajt, mert detektívsztori ugyan, van benne bűntény, meg nyomozás, de annyira tele látványos, filmszerű akciókkal, hogy azt hiszem a mai meglehetős ingergazdagsághoz szokott fiataloknak is maradéktalan élményt nyújt.

A regény ezen felül felvonultat mindent, ami egy jó ifjúsági regényhez kell, van itt bimbózó szerelem, barátság, jófej felnőtt figura, akire fel lehet nézni, kevésbé jófejek, akik megkeserítik a kamasz életét (és most nem elsősorban az őt üldöző rosszfiúkra gondolok, mert az már egy másik kategória), emellett pedig rengeteg hasznos ismeretet szerezhetünk rendkívül olvasmányos köntösbe csomagolva.

Külön jó pont a Lybrum kiadónak, hogy igen hamar eljuttatták hozzánk a magyar változatot, remélem ez a többi részekkel is így lesz, mert szívesen olvasnék még hasonló jól felépített, izgalmas köteteket az ifjú Sherlockról.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.