Már amint kijött a hír márciusban, hogy jön Robbie Williams a Szigetre, mondtam Tibornak, hogy most vagy soha, vegyük meg a jegyet, és akkor már nincs visszakozás, ez lesz az idei nyaralásunk, úgy sincs keret hosszabb külföldi útra, tengerpartra, akkor vigyük el legalább a gyereket Budapestre, és a fesztiválon kívül nézzünk meg egy-két nevezetességet, mert erre, szégyen ide vagy oda, eddigi 12 éve alatt sem az iskolával, sem velünk nem volt lehetősége. Rögtön kerestünk hotelt is, belvárosi, nem túl drága, de azért igényes szállodát szerettünk volna, és viszonylag hamar meg is találtuk a Marmarát, ahol két éjszakát foglaltunk. Jó választásnak bizonyult, nagyon jó volt onnan a közlekedés, még éjjel a Szigetről is simán haza tudtunk jönni a HÉV után a villamossal. Maga a hotel teljesen megfelelt annak, amit eddigi külföldi útjaink során is elvártunk egy városi szállodától, kényelmes volt, szép és jó volt a reggeli. Egy-két hiányosság azért akadt itt is. Például ahogy kinyitottam a szekrényt, a legalsó polcon egy zoknira lettem figyelmes. Gondolom az előttünk ott tartózkodó hagyta ott, de azért szerintem a takarítóknak illet volna észrevenni. Számos szállodában jártam már, de ilyet még nem tapasztaltam. A fürdőben voltak kis flakonos tusfürdők meg egyebek, amit imádok, viszont enyhe csatornaszagot lehetett érezni, ami kiderült, hogy attól van, hogy nem folyik le rendesen a zuhanyban a víz, ami szintén kissé kellemetlen volt. A reggelinél egyedül azt tudtam kifogásolni, hogy nem volt nagyobb teás csésze csak kis kávés, de egyébként nagyon bőséges volt a választék, és finom is volt minden, meg hely is volt mindig, ami szintén nem utolsó szempont. Kedvesek is voltak, segítőkészek, úgyhogy összességében meg voltunk elégedve, bár a hiányosságok valószínűleg arra sarkallnak, hogy legközelebb máshová menjünk, bár amiket néztem, és érdekelnek, mind drágábbak.

Augusztus 9-én vasárnap délután érkeztünk meg, és röpke felfrissülés után nyakunkba is vettük a várost. A jegyárus néni rábeszélt minket a gyűjtőjegy helyett egy csoportos jegyre, ami nagyon jó megoldásnak bizonyult, nem kellett mindenhol lyukasztgatni, csak megmutatni, ha jött az ellenőr. 24 óráig volt érvényes korlátlan utazásra.  Másnap még vettünk egyet, de így is csak 6600 forintunkba került az egész utazgatás. Először a Várba mentünk, gondoltuk a kötelező nevezetességek megtekintése mellett iszunk egy kávét és sütizünk a Ruszwurmban. Ez először úgy tűnt, hogy nem fog megvalósulni, mert nem volt egy árva hely sem a teraszon, így a mellette lévő olasz fagyizóban ittunk egy jeges kávét, ami mellesleg ugyanúgy tele lett, mire megkaptuk a rendelésünket, így továbbra sem tudtunk leülni, és én a negyven fokban, kitikkadva, kezdtem kicsit hisztis lenni. De végül a jeges ital lehűtött egy kicsit, ülőhely is lett, így már egész lelkes voltam, amikor felmásztunk a Halászbástya ingyenes szakaszára (amit mellesleg egy szuvenírárus bácsi javasolt, amikor meghallotta, hogy magyarok vagyunk). Tibornak ennyi elég is volt a Várból, úgyhogy még egyszer megpróbálkoztunk a cukrászdával, ahol végül a benti részen sikerült leülnünk, és isteni sütiket meg házi limonádét fogyasztanunk.

Ezután következett a Margit-sziget, ahol nagyon jó volt a hangulat, olyan érzésed volt, hogy fél Budapest itt tölti a vasárnap délutánt, és bár a park engem nem nyűgözött le, viszont itt is nagyon jó kis kajáldák voltak, mint egyébként egész Budapesten. Ennek ellenére mi  nem ettünk semmit, pedig még piknikkosarat is lehetett volna bérelni, mert vacsira a Karaván volt előirányozva a Kazinczy utcában. Itt mindenféle street foodot kapsz, egy foghíjtelken, irtó hangulatos helyen vannak felállítva a lakókocsik, közöttük asztalok, padok, a telek végében meg a kiskert, ahol éppen a paradicsomokat gondozták, amikor ott voltunk. Mi Zing Burgert ettünk Tiborral, Katinka pedig rántott sajtot, ahol ötféle sajtból lehetett választani. Hozzá a lányok limonádét, apa pedig sört ivott. Egyébként ez a Kazinczy utca és környéke marha jó hely, tele mindenféle kiülős, bulizós, teraszos vendéglátóipari egységgel, éttermekkel, bisztrókkal, akár egy hetet el tudnék itt tölteni. Levezetésként még végigsétáltunk az Andrássy úton, amitől nem voltam annyira elragadtatva, valahogy több csillogást vártam.

Másnap délelőtt a Városliget volt betervezve, kisföldalalattival (imádom!) mentünk a Hősök terére, majd következett a Vajdahunyad vára. Elsőre az Állatkertet a nagy melegre való tekintettel kizártuk, de aztán Katinka annyira szerette volna, és időnk is volt még, hogy megadtuk magunkat. Én mondjuk megint majd meg akartam halni a melegben, úgyhogy általában árnyas padokon üldögéltem, de kis családom lelkesen végignézte az egész állatseregletet. Utána bebumliztunk a Gozsdu udvarba, ami így utólag felesleges volt, ehettünk volna valamit a közelben is, de ez is egyfajta kötelező kör volt. Van itt is mindenféle kajálda, lehet, hogy egyszer ezeket is végig lehetne enni, mi végül  a Klikkben ebédeltünk, ahol finom volt az étel, de teljesen átlagos. Mindenesetre ettől a helytől kicsit többet vártam, de az azért errefelé is érződött, hogy iszonyat jó helyek kezdenek lenni Pesten. 

Kis délutáni szunya után olyan este 6 körül érkeztünk meg a Szigetre, ahol minden zökkenőmentes volt, jegybeváltás, pénzfeltöltés, és még elértük a Supernem koncertet a Petőfi színpadnál. Ők az egyik kedvenc magyar zenekarom, és nem voltam még sajnos koncertjükön, úgyhogy ez most nagyon jólesett. Aztán még Robbie előtt kerestünk valami kaját, hát volt valami ezerféle, mindenféle jó kis trendi cuccok, csak tudj választani. Mondjuk én nem voltam valami éhes, mert még indulás előtt kávéztunk, sütiztünk a Starbucksban. Úgyhogy szerényen csak egy mojitót szopogattam, mondjuk ez is  marha jó már, hogy manapság mindenféle koktélt, limonádét meg szörpöt kapsz a fesztiválokon is. Aztán gyorsan próbáltunk még pénzt tölteni az időközben megcsappant egyenlegű kártyánkra, de ekkor már óriási sorok voltak a feltöltőpontokon, Robbie-ról meg nem akartunk ugye lemaradni, így visszaverekedtük magunkat a Nagyszínpad elé, ahol látni ugyan nagyjából csak a kivetítőt láttam, ha egyáltalán, a hangulat viszont mindenért kárpótolt. Megvolt az összes nagy sláger, plusz mindenféle egyéb a U2-tól az Oasisig, ami egyesek szerint  lehúzta a színvonalat, nekem viszont tetszett. Volt poénkodás, meg rajongó színpadra hívása, minden ami kell, és emellett végig egyenletesen jó zenei teljesítmény, ami már önmagában nem mondható el minden sztárról. Nekem mindenesetre nagy élmény volt, mert amióta láttam egy koncertfilmjét, szerettem volna elmenni egy igazi, szabadtéri Robbie Williams koncertre és ezt most kipipálhattam. Ezenkívül hosszú idő (majdnem 14 év) után újra voltunk a Szigeten, plusz mindezt megmutathattuk a gyereknek, úgyhogy a mérleg nagyon pozitívra sikeredett. A koncert végén nem indultunk haza a nagy tömegben, hanem leültünk még a Petőfi színpadnál, ahol DJ Radnai szórakoztatta a nagyérdeműt mindenféle jó zenékkel. Végül olyan kettő óra magasságában tértünk nyugovóra. Másnap már csak kijelentkeztünk, és jöttünk haza, de az pozitív volt, hogy ott tudtuk volna hagyni a kocsit és a csomagokat is, ha még kedvünk van egy kicsit várost nézni. Összességében azt mondhatom, legalább annyira élveztük ezt a budapesti városlátogatást, mint a külföldi hasonló jellegű útjainkat, és mivel van még látnivaló elég és még repülőre se kell szállni egy ilyen kiruccanásért, valószínű lesz még ennek folytatása.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.