Apjukom a Lovasit olvasta a napokban, és ezért egyik este már az ágyban fetrengve mindenféle Kispálokat hallgattunk a telefonján. Eszembe jutott a legelső találkozásom a zenekarral, csütörtök este volt, 1990 ősze,esett az eső, harmadik gimis voltam, és a barátnőm Trabantjával mentünk a koncertre, a tesóm, még egy barátnőnk meg én, úgy, hogy a vezető oldalán nem működött az ablaktörlő. Én ültem az anyósülésen, és navigáltam, nagyon izgi volt, annak ellenére is, hogy Szekszárd utcái, kisvároshoz illően abban az esti időpontban már elég üresek voltak. A koncert a Sportcsarnok előterében volt, ott léptek föl akkoriban a kisebb, ismeretlenebb zenekarok, amilyen akkor még a Kispál is volt. Valami soha nem felejthető hangulata volt annak a koncertnek, szerelmes lettem a Kispál zenéjébe, meg egy fiúba is, de ez már egy másik történet. Aztán a következő évben megjelent a Naphoz Holddal, és hirtelen az egész osztály meg az iskola Kispált hallgatott. Legnagyobb kedvencünk a Húsrágó, hídverő volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.