Elsősorban azért vettem ki Michel Roux Tésztavarászát a könyvtárból, mert arra gondoltam, hogy bár jól és változatosan készítek kelt tésztát, azért van mit fejlődnöm ezen a téren, és majd most akkor megtanulok igazi pitét meg egyebeket is sütni. Hát nem. De ez mondjuk nem biztos, hogy a szerző hibája. Rá kellett jönnöm, hogy nekem ez az egész, legtöbbször túl bonyesz, meg nincs is olyan jó kézügyességem, türelmem az ilyesmihez, túl beszari meg kényelmes vagyok. Aki viszont feltette magában, hogy igazi hagyományos konyhatündér lesz, annak nagyon tudom ajánlani a könyvet, mert tényleg nagyon részletes és gyakorlatias, mindenféle tészta benne van, amit csak el tudtok képzelni. Mondjuk pizzát szerintem azért ne ebből csináljatok, én már évek óta sütöm Stahl Judit receptje szerint, meg hallottam már egy-két variációt, de olyat, hogy hőmérőzni kell a lisztet,  meg a vizet, utána meg 12 órán át keleszteni a tésztát, még életemben nem. Ilyen értelemben persze lehet, hogy a többit is lehet egyszerűbben, csak meg kell találnom a megfelelő receptet. Úgyhogy maradok a bolti levelestésztánál, meg kedvet kaptam most a réteslap vásárlásához is, mert már nagyon régen csináltam, és töltelékekhez, feltétekhez viszont kaptam jó ötleteket. Csodásak voltak a képek is, ezért, ha nem is hozta meg a kívánt eredményt, azért  nem volt haszontalan hazacipelnem ezt a böhöm nehéz kötetet.

2011-es kiadás a T. Bálinttól (Az meg milyen kiadó már?), a városi könyvtárból kölcsönözve. Kinézetre tökéletes a kötet, szép, átlátható. Persze kicsit vaskos, de ez egy ennyire részletes szakácskönyvnek azért elnézhető.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.