Nem éppen olyan életet élek, mint a szerző, bizonyos értelemben pont az ellenkező póluson helyezkedem el, hiszen míg ő szép karriert futott be, én  (persze az ezernyi hobbim és önkéntes munkám mellett) "csak" anya és háziasszony vagyok, mégis úgy érzem sok közös van bennünk meg a családjainkban, persze az én lányom idősebb három évvel, meg a férjem sem angol, de a mi kis háromfős mikrokozmoszunk sokszor hasonlóképpen működik, mint amit a könyv lapjain olvashattam. Már az előző kötet is tetszett, és ebben sem csalódtam, ugyanolyan kedves, szórakoztató, vicces és szívmelengető írások ezek is. Faltisz Alexandra rajzait is muszáj megemlíteni, szerintem nagyon jól kiegészítik a történeteket, és nagy mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy az olvasó egy igazán minden ízében hangulatos kis könyvet tartson a kezében. Azt hiszem annak, aki kezdő anyukaként forgatja, nagyon hasznos is lehet, mert bár Kriszta nem ad szájbarágós tanácsokat, de azzal, hogy megmutatja, őszintén, kendőzetlenül elmeséli, hogy is estek meg a gyermekkor szinte minden családban előforduló krízisei náluk, ők hogyan oldottak meg bizonyos problémákat, ha mást nem, legalább önbizalmat ad a kismamának, hogy ha D.Tóth Kriszta is megcsinálta, akkor én is csak elintézem valahogy. Nekem pedig azért esett jól, így tapasztalt anyukaként, mert - persze a felhőtlen szórakozáson túl - kaptam egy kis megerősítést arra, hogy nem csak az én gyerekemmel vannak kisebb nagyobb csaták olykor, nemcsak az én gyerekem hisztizik, fél bizonyos dolgoktól stb., de ettől még ugyanolyan rendes, kiegyensúlyozott és boldog gyerek, mint Poulson Lola.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.