És ím, még csak január van, és én már elolvastam két könyvet is a várólistámról. Igazán büszke vagyok magamra! Ráadásul idén még csak egy könyvet vettem, tehát várólista kontra könyvvásárlás 2:1, ami igazán szép eredmény. Ez a kis Wodehouse persze könnyen csúszott, hiszen nem a Háború és béke (Jut eszembe, azt is elolvastam, bejegyzés róla hamarosan.). Ha nem is az életmű legkiemelkedőbb darabja, de határozottan kellemes, könnyed kikapcsolódás volt, főleg ebben a ronda, hideg januárban. Ah, én még mindig annyira vágyom erre a wodehouse-i életformára! Azt hiszem, ha megkérdeznék milyen irodalmi színtéren érezném igazán jól magam, akkor egy Wodehouse regényt választanék, egy angol vidéki kastély víg életét,  fura figurákkal, vicces helyzetekkel és a mindenből áradó életszeretettel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.