Először is vegyük a címet: a gyerekem szerint és-el nem kezdünk mondatot, de ez még hagyján, inkább az a baj, hogy annyira szirupos romantikus regényt látsz mögé, hogy inkább távol tartod magad a kötettől. Én legalábbis így voltam vele. Viszont a borítója meg tetszett, és értek mindenféle impulzusok, amelyek arra utaltak, hogy mégis csak kellene ez nekem. Úgyhogy egyszer csak megkerestem a könyvtárban. Bent volt, és nem a ponyva polcon, ami már kezdett jót jelenteni. És akkor belekezdtem, kint ködös január, az előző olvasmányom is meglehetősen ködös volt, úgyhogy nem jött rosszul ez a könnyed kis lélekmelengetés. Karácsony tájékán játszódik, ezért  aki még nem olvasta, annak ajánlom a következő karácsonyi hangulatba hozáshoz. Mert hangulat aztán van benne rendesen: gyönyörű leírások házakról, tárgyakról, kajákról, emberekről, filmes, könyves utalások garmadája (Anne Shirley is előkerül, hogy csak egyet említsek). Van persze szerelem is, de nem azon a nagyon kézenfekvő módon tálalva, és van más is, egy tizenegy éves kislány a maga mindenféle bajaival. Szóval van benne történet, meg svung, érzelmek, azt hiszem minden, ami egy igazán olvasható, igényes regényhez kell. Gavalda tud így írni, nekem legalábbis ő jutott eszembe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.