2012.12.06. 10:25
Fabio Volo: Ráadásnap
Érdekesen jutottam ehhez a kötethez, ugyanis ez megint olyan volt, amit előjegyeztettem a könyvtárban, mert annyira azt éreztem, hogy most azonnal kell. Pedig vicces, mert először fel sem figyeltem rá, csak aztán jött egy-két szívhez szóló értékelés a molyon, én meg horogra akadtam. Na szóval megyek a könyvtárba, mert a többi könyvemnek lejárt a kölcsönzése, és erről is azt mondták, hogy majd hó vége felé jön vissza, de értesítést még nem küldtek. Úgyhogy bóklásztam egy csöppet, találtam is egy régen tervbe vett kötetet (Marisa de los Santos: És besétált a szerelem), aztán gondoltam, hogy megkérdem majd a srácnál, akinél az olvasójegyem volt, hogy mi van ezzel a Ráadásnappal. De nem is kellett kérdezni, mert mondta rögtön, hogy még jó, hogy ma visszahozta, mert nála volt, nem kezdte még el, csak az éjjeli szekrényén dekkolt, de látta, hogy valaki előjegyezte. Sajnálkoztam egy kicsit, ő meg mondta, hogy nem gond, van elég más bespájzolt könyve. Kicsit magamra ismertem. :-) De a slusszpoén az volt, hogy pont a férjemmel voltam, aki minden szökőévben egyszer kísér el a könyvtárba, és kifelé menet kifejtette, hogy nekem ilyen könyvtáros pasihoz kellett volna hozzámennem, csak az a baj, hogy akkor felkopna az állunk, mert ő ugye nem könyvmoly, de legalább jól keres. :-)
Egyébként nem csodálom, hogy a könyvtáros srác szemet vetett rá, mert tudom, hogy szereti Nick Hornbyt (erről is értekeztünk egyszer), ez a könyv meg tartalmában tisztára Pop, csajok, satöbbi, már ami a felnőni képtelen főszereplőt illeti, meg a zenéket. Egyébként meg annál egy fokkal líraibb, de ugyanolyan trendi, meg filmszerű, nem véletlen, hogy lett is belőle film, és mit ad Isten, a főszereplőt maga Fabio Volo játssza, tehát valószínűsíthető, hogy valamennyire azért belemintázta magát Giacomoba. Kicsit furcsa volt velem csaknem egykorúakról úgy olvasni, hogy én a tíz éves gyerekemet nevelgetem boldog házasságban, ők meg még mindig nem bírják elhatározni magukat a családalapításra, ezért a fejemben inkább olyan kis zsenge huszonéveseket képzeltem el. Persze ez idegesített is egy bizonyos fokig, de összességében olyan okosan, elegánsan, kellemesen volt megírva a könyv, hogy egészen elvarázsolt. Nem mondom, hogy életre szóló élmény, és nem is bánom, hogy nem áll ott a polcon, mindenesetre ajánlom mindenkinek, aki szereti az igényes szerelmes történeteket kis extrával.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
